Anna gyakran töltötte a délutánjait a városi könyvtárban. Szerette a csendet, a régi könyvek illatát és azt az érzést, hogy minden polcon egy új történet vár rá.

Egy esős napon éppen egy regényt keresett, amikor észrevette, hogy valaki ugyanazért a könyvért nyúl, mint ő.

A férfi zavartan elmosolyodott.

– Úgy tűnik, ugyanaz az ízlésünk – mondta.

Anna nevetett, majd átengedte neki a könyvet. A férfi azonban ragaszkodott hozzá, hogy inkább ő vigye el.

Néhány nappal később újra találkoztak ugyanott.

Aztán ismét.

Hamarosan már nemcsak a könyvekről beszélgettek. Szóba kerültek a kedvenc helyeik, a terveik és azok az apró dolgok is, amelyek igazán fontosak az ember életében.

A találkozásokból közös séták lettek, a sétákból hosszú beszélgetések, majd egyre több közös program.

Évek múltán, amikor már házasként emlékeztek vissza az első találkozásukra, gyakran mosolyogtak azon, hogy mindez egyetlen könyv miatt kezdődött.

A régi regény ma is ott van az otthonuk polcán.

Nem azért, mert különösen értékes lenne, hanem mert emlékezteti őket arra a pillanatra, amikor két idegen ugyanazért a könyvért nyúlt – és ezzel egy közös történet első oldalát is megnyitották.